Egy tag gondolatai...

Soto Bala: Emlékezz magyar!

Emlékezz magyar, az átkos napra,

Az árulóknak oly kedves Trianonra

Emlékezz magyar, az átkos évre,

Amikor eltűntek határaink, de nem örökre.

Emlékezz magyar, a történelmünkre,

A Dicső Árpádra, meg a többi hősünkre,

Emlékezz magyar, a büszke katonákra,

A lágy esőkre, a visszatért magyarokra!

Emlékezz magyar, hogy éltek nagyok,

Akik nem voltak mások, mint igaz magyarok,

Emlékezz magyar, a forradalomra,

A világba kiáltott, néma szavakra!

Emlékezz magyar, a területünkre,

A magyar Felvidékre, a magyar Erdélyre,

Emlékezz magyar, a határontúli magyarra,

Kik még most is várnak az igazságra!

Emlékezz magyar, mindenre rólunk,

Hisz mi egykor nagy nemzet voltunk

Emlékezz magyar, nincsenek gúnyhatárok,

Hisz mi nem vagyunk mások, mint igaz magyarok!

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Soto Bala: Székelyföld

Székelföld, a hazám, a vérem

Mindig lesik minden tettem,

Nézik hogy hagyome veszni,

Hagyome az oláhokhoz beolvadni

De nem hagyom én azt, soha,

Habár a jelenünk elég mostoha,

Szebb jövőt fog adni majdan az Isten,

Hisz Székelyföldhöz fogható nincsen!

Székelyföld csak egy volt, van és lesz,

Ilyet a zsidó sehol se vesz,

Mert Székelyföld csak egy van,

És az sem az oláhországban!

Székelyföld a szülőhelyem, s majdan

Koporsóm is oda rakom magyar sírban.

Hisz hol szebb pihenni máshol?

Magyar földben, te is erre vágyol?

Székelyföld, hazám, drága otthonom,

Máshol lelkemet nem hagyhatom

Hisz Székelyföldön élni egy álom,

Melyet elvenni sohasem hagyom.

Székelyföld, ezt kiálltom az égbe,

Áll még a székelyek reménysége,

Egyetlen kívánsága e nemzetnek,

Hogy magya földbe temessenek.

--------------------------------------------------------------------------------------

Soto Bala:A végzet napja

A végzet napja, ezt mondogatom,

Mikor Trianonról csendben gondolkodom,

Végzet napja, hisz abban a pillanatban,

Egy nemzet lett teljesen láthatatlan.

Még most sem tudom elhinni,

Hogy lehetett ez megtenni,

Hogy lehetett ily igazságtalanság,

Melyet sosem hordott magán a világ?

Azon a napon, minden magyar faluban,

Országszerte minden városban,

Felkondult a végzet harangja,

Jelezve, a jövőnk már mostoha...

Székelyföldön minden igaz ember,

Mi lesz velünk? Belegondolni nem mer...

Felhangzott még Felvidék himnusza,

Jelezve, hogy visszatér még hazánkba!

Hangzott Erdélyben, Délvidéken,

Kárpátalján és Őrvidéken,

Felvidék se maradt árva,

Hisz ez a magyar megpróbáltatása!

Ezzel teszi Isten próbára,

Az ezer éves hazánkba,

Minden igaz magyart, ifjút, s öreget,

Most mentsd meg a magyar lelkedet!

De a magyar nem hiába hozta létre,

Drága Magyarországot ezer évre,

Hogy egy átkozott, álbéke,

Egy nap alatt tegye tönkre!

És mégis, a drága magyar nemzet,

Egy nap alatt lett kettészedett,

Egy nap alatt lett minden a semmibe

Sok magyar város került árulók kezibe.

Egy nap alatt lett szép Kincses Kolozsvár,

Csíkszereda, Pozsony és Segesvár,

De még Aradnak sem hagyták csak úgy békét

Hol 13 aradi vértanúnak ontották vérét...

De ez nem lesz a végzetünk,

Hisz ezer év óta létezünk,

S ezt nem veszi el tőlünk senki,

Ki megpróbálja? Hát jaj neki!

Hisz mi magyarok vagyunk, s így is halunk,

Éltünkben, holtunkban senkit nem szolgálunk!

Fél tőlünk román, szlovák, szerb, ukrán,

Visszatérünk, a szent Turul madár szárnyán!

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Soto Bala:Nem vagyunk egyedül

A keserű bánatodban, szomorúságodban,

Magyar, ha a világban körülnézel,

Ellenségeinken túl, az igazságban

Barátaink is vannak, ha nem is hiszed el!

Kik még nem hagytak egyedül, ha kellettek

Mindig ott voltak, és minden erejükkel

Hűségükkel, bátorságukkal segítettek

Ez a legfontosabb, és ezt hidd el!

Magyar testvérem immár e szomorú időben

Lengyel, bolgár, s török barátunk,

De még a Horvátok igaz erejükben

Mindig szívből kell bíznunk!

Hisz nem lesz újra egy a haza

Ha csak egyedül próbálkozunk,

Csak együttes erővel, büszkén magyarságunkra

Hát egy új magyar csodát mutassunk!

A magyart, éljen bármerre, itt vagy ott

Sokan nézik ellenségül,

De hallották, s mosolyuk lefagyott

Nem vagyunk egyedül!

---------------------------------------------------------------------------------------------

Soto Bala: Emlékszel?

Emlékszel magyar, a régi szép időkre,

Mikor egy nagy hazában élt a magyar,

Mikor nem volt gyűlölet, se bosszú,

Amit elvett tőlünk az átkozott fukar?

És emlékszel még a szép Erdélyi tájra,

Melyet télen még a jégszívü is megsiratja

Melyet nem találsz egy más tájon se,

És most Oláhország közepét mutatja?

És emlékszel még Székelyföldre,

Ahol megannyi székely kapu vár,

Ahol a magyart mindig szívesen látták,

Most meg ott a madár se jár?

És emlékszel még, hogy volt tengerünk,

Amit az Adria legszebb ékének tartanak,

Amit közösen uralt horvát s magyar,

Most meg az emberek se vigadnak?

És emlékszel még, a szép határra,

Ami a drága lengyel barátainkhoz vezet,

Ami egy csodás néphez vezetett hajdanán,

Most meg uralja egy átkozott nemzet?

És emlékszele még, a csángó testvéreinkre,

Akik a legjobb pityókát sütik még mindig,

Akik létrehoztak egy csodás hagyományt,

Most meg magyarul beszélni se engedik?

És emlékszel még, a délvidéki tájra,

Hol megannyi magyar maradt meg,

Melyet súrol Temes, Duna, Tisza,

És hol az üldözéstől magyarok halnak meg?

Magyar testvérem, emlékezz kérlek téged,

Hisz ott az embereket s tájakat széttiporták,

Hisz az elmúlt évszázadban nem volt vigasság,

Mert az árulók csak a vesztüket akarták!

Magyar testvérem, emlékezz mindörökké

A szép Erdélyország, s Felvidék szépségére,

Mert ott most csak kín van, s fájdalom,

Emlékezz, csak emlékezz, mindörökre!

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Soto Bala: Egy székely karácsonya

Van egy nap, egy nap az évben,

Mikor a béke honol a világban,

E napon nincs háború, se gyűlölet,

Csak béke az egész országban.

A mi házunkban is van karácsony,

Fel van díszítve a Karácsonyfa,

S tudom, benned van a kérdés,

Milyen a székely karácsonya?

Karácsony napján, az egész család

Együtt ebédel, finomabbnál finomabb

Falatok vannak az asztalon,

De a család nem attól boldogabb.

Csakis attól, hogy együtt vagyunk,

De persze, a falatok sem utolsók,

Hisz ki tud finomabbat főzni

Mint a székely asszonyok?

Aztán, mikor mindenki lefeküdt,

Kilopózok, s leülök a fenyőfa elé,

Nézem a szebbnél szebb díszeket,

S hirtelen leesett egy levél.

Én a székely embert láttam benne,

Hisz az is ily magányos a világban,

Mert ott román, itt meg bozgor,

Nem lát semmit a boldogságban...

Kiszaladtam, s elvettem egy gyertyát,

Meggyújtottam, oda tettem a fa mellé

Elmondtam egy imát a magyarságért,

Hogy kerüljön bánatunk Isten elé.

Hisz ez a nép már szenvedett eleget,

Legalább a Megváltó napján,

Legyünk boldogok, csak egy percre,

Ezt akarjuk, csak ezt, talán.

Ekkor láttam valamit, egy angyalt,

S beszélt, de nagyon halkan,

De megértettem amit mondott

És felpattantam abban a pillanatban.

Hisz túl szép dolgokat mondott,

Túl szépet, hogy igaz legyen,

De én elhittem neki, szívemből szólok,

És eltűnt hirtelen az éjben.

A jövőnk mondotta az angyal,

Egy szép jövőt, és boldogat,

Lesz még Nagy Magyarország

Csak erről nem mindenki tudhat.

De nekem megmondta az az angyal,

Hogy ez a boldogtalan magyar nép,

Ez lesz a legnagyobb a világon,

Ilyen lesz a mi jövőnk, ilyen szép.

De későre jár, az óra megszólalt,

Az ágyam is nagyon hívogatott már,

Lefeküdtem, s jól betakaróztam,

Mert engem még a holnap vár.

-------------------------------------------------------------------------------------

Soto Bala: Az igazság napja

Igazságtalanság mindig is volt és van,

Nem lehet tenni ellene a világban,

Ez az ember egyik alap léte,

Ezért folyt annyi magyar vére...

De eljön a nap, mikor ennek vége,

S feléled a magyarok dicsősége,

Újra egy lesz a mi nagy hazánk,

Amiben csak boldogság vár ránk.

Újra a régi fényünkben tündöklünk,

A fél világ ismét retteg tőlünk,

Nem lesz még egy ócska Trianon,

Nem engedi meg többé ez a hon.

A székelyek többé nem hallgatnak,

És többé soha el nem szaladnak,

Nem rettegnek többé a románoktól,

Csak ok rettegnek, a haragunktól.

Kárpátalja, Délvidék, Őrvidék,

Gyönyörű Erdély és Felvidék

Ismét szabad tájak lesznek,

Ez így is marad, bármit is tesznek.

Hallja meg minden szolganép,

Hogy a dicső, büszke magyar nép,

Ismét ébred, hát vigyázzanak,

Nehogy szégyenben maradjanak.

Nagy Magyarország, ezt harsogják

A magyar dombok, hegyek s rónák,

Vörös betűkkel írjuk fel az égre,

Magyarország, feltámadtál végre!

-------------------------------------------------------------------------------------

Soto Bala: Hungarofóboknak

Magyargyűlölő ocsmány féreg,

Legyen itókát erős méreg,

Lakj egy ocsmány patkánylyukban,

Járjál lyukas bocskorokban,

Legyél árva, mint a levél,

Tetű s féreg rajtad megél,

Álmaidban végig visíts,

Ha fáj valami némán ordíts,

Éhezzél minden percben,

Ne legyél többé emberségben,

Nézzenek rád mint a cigányra,

Taszítsanak ki az utcára,

Segítséget sose kapjál,

Csakis nyomorban maradjál,

Kezed a férgek falják fel,

Tested az átok ne engedje el,

Fájjon minden porcikád,

Gyűlöljön téged az anyád,

Lábaidat patkányok rágják,

Kiáltásod meg se hallják,

Vacsorázz a pokolban,

De ott is csak nyomorban,

Légy vak, süket s néma,

Legyen ebéded mérgezett alma,

Akasszanak fel az első fára,

Nem lesz az senkinek se kárára

A világ összes kínját éld meg,

Te ocsmány, büdös mocskos féreg,

Csakis az Isten bocsásson meg,

Mert én soha nem bocsátok meg!

------------------------------------------------------------------------------------

Soto Bala: Újévi Köszöntő

Kinn az utcán, félrészegen,

Egy itallal a kezemben,

Dőlök ide, s dőlök oda,

Előttem meg sok sok Yoda,

Az oszlopok is köszönnek,

Az égen meg valami színek,

Robbanások, s a szél fú,

Kitört a harmadik világháború!

Sok nép, s mind egy helyen,

Nincs a helyén már a szemem,

Bedőlök az útszéli árokba,

Robban mellettem a petárda,

Ki is ugrok onnan nyomban

Nem lesz akna a hasamban!

Forog körbe velem a világ,

Jé, hát ez itt a Star Wars,

Gondoltam mélyen magamban,

Mikor a fejem odab*sztam,

S rádöbbentem aztán egyszer

Hát ez itt a szilveszter!

Felpattanok s mosolygok,

Eltűntek a Star Warsosok,

Előkapom jó modorom,

Mindenkire rávigyorgok,

Rajtam meg csak nevetnek,

De kit is érdekelnek?

Aztán bédőlök a sáncba,

Egyedül az éjszakába,

Átölelem a világot,

Boldog Új Évet Kívánok!

--------------------------------------------------------------------------------------

Soto Bala: Egyedül

Itt ülök, egymagamba,

Nem volt részem vigasságba,

Nem mosolyog rám a világ,

Egyedül vagyok, igen, immár...

Nincs senki kihez szóljak,

Nincs ki vállán végig sírjak,

Nincs ki meghallgatja bánatom,

Nincs senki kire mondhatom...

Tükörben már nem én vagyok,

Csak egy szürke homályt látok,

Mely árva, mint a fa levél,

Melyben boldogság már nem él...

Elvesztettem a vidámságom,

A nevetésem, a kacagásom,

Lelkemben láng már nem lobog,

Szívem mint halál, úgy dobog...

Végtelen homály a szemeimben,

Szürke, s elvész benne minden,

Álmomban is csak azt látom,

Ahogy tőled távolodom...

Olyan ez mint egy rémálom,

Fogva tart, és már nem látom,

Az arcod, mely értelmet ad,

S melyből még remény fakad..

Tollamhoz szólok, s az leírja szavaim,

S a papír, mely beissza soraim,

A reménytelenség tengerén evezek,

S közbe egyre mélyebbre süllyedek...

------------------------------------------------------------------------------

Soto Bala: A határon

Hegyek között, patak mellett,

Fenn a dombnak a tetején,

Ott, hova pont mennem kellett,

Igen, a határon voltam én.

Egy határon, mi megszűnt,

De lelke még velünk él,

A balján született a sok bűn,

A jobbján meg a nap kél.

Lágyan fújt a déli Szellő,

Végigsimogatva a tájat,

Szállt vele a székely kendő

Elfogott engem az ámulat.

Hóval hintett magas bércek,

Völgybe nyúló sebes patak,

Azt kell mondjam, emberek,

Ilyen szépet még nem láttak!

Jobbomon az éden kertje,

Ami maga a Mennyország,

Balomon a sátán földje,

Minek neve Oláhország.

Alul egy magányos ház,

Mellette a Szent Korona,

Piros Fehér Zöld máz,

Mintha az idő nem is múlna.

Hosszú lépcső egymás hátán,

Mintha fel, az égbe vinne,

Felmenni sikerül talán,

De lefele káosz lenne.

Ezer éves, magyar határ

Egy ezredév sebét hordozza,

De elpusztítani nem tudják,

Mert nem engedjük, nem, soha!

--------------------------------------------------------------------

Soto Bala: Rossz emlék

Rossz emlék, egy rossz pillanat,

Egy percnyi félelem, reménytelenség,

Egy percnyi könnyezés, szomorúság,

Egy percnyi tehetetlenség...

Rémálmokban kíséri életem,

Tőle szabadulni nem tudok,

Előttem van az a rossz emlék,

S a velejáró temérdek gondok...

Kínoz, vérzik ezer helyről,

Jóvá tenni nem tudom,

Megtettem hát, megtettem,

És mondhatom, hogy sajnálom...

De egyre csak fáj, szüntelen,

Múlni nem akaró fájdalom,

Mindig ugyanaz a pillanat,

Mindig ugyanazt kell látnom...

Tudom, hogy nem tudtad,

Talán nem is sejtetted,

Egyetlen dolgot kérek,

Hogy ezt meg kell értened!

-----------------------------------------------------------------------------------

Soto Bala: Erdély

Az ős Európa közepében,

A Kárpát-medence szélében,

Hol székely kendő lebben,

Erdélyország van hát ebben.

Egy hely, ahol nagy halom,

Kín, keserv, fájdalom,

Sok van, azt mondhatom,

A Jobb lét is csak álom!

Mert Erdély szent bérce,

Már több mint kilencven éve,

Került az árulók kezébe,

Így lett valós, rossz léte.

Hajdanán, ez a táj,

Oly szép volt, már-már fáj,

Volt itten sok akadály,

Te áruló, most megállj!

De valahol nyugaton,

Messze Dunán tulon,

Erdély és a hon,

Elveszett a nyugaton!

Árulók, oláhok,

Nem tetszett a hazátok?

Gondoltátok: ,,Magyarok,

Nem kell nektek a hazátok!

Túl nagy Erdély egyszerre,

Nem elég három nemzetre,

Nincs szükségetek e teherre!\

Így került hát oláh kézre.

De a magyar sose felejt!

Nem lesz ott még több selejt!

Oláh, kardot mindig elejt,

Minduntalan sok hibát ejt!

Nem lesz itt harc, ha mondom,

Oláh, gyáva, fut a dombon,

Haza, a szemétdombon,

Ott van igazán otthon!

Magyar lesz hát Erdély bérce!

Nem marad árulók kezébe!

Mert lesz ez még így se!

Igyunk Erdély hazatérésére!

------------------------------------------------------------------------------------------

Soto Bala: Egy székely utolsó kívánságai

Hallod-e te, barátom,

Kérlek, írd le mondandóm,

Utolsó kívánságaim ezek,

Aztán szebb világba megyek!

Szeretném, hogy a temetésemen

Csak magyar nóta zengjen,

Nem kell mások muzsikája,

Magyarként megyek a túlvilágra!

Szeretnék rá egy magyar zászlót,

Hogy mutassa, hogy ez itt nem tót!

Nem kell név, se szöveg sok,

Csak annyi: Magyar vagyok!

Hamvaimat vigyétek el,

Az ősi magyar határra fel,

Ott vessétek el a szélnek,

Hogy magyar földben pihenjek!

Barátaim, ne sírjatok,

A gyász csak egy gonosz átok,

Itt vagyok én, nem mentem el,

Szólj, ha kellek, nem hagylak el!

Mielőtt még meghalok,

Had kívánjak egy utolsót,

Vigyetek el a határra,

Had lássam még utoljára!

Ennyi lenne kívánságom,

Elmondtam hát a mondandóm,

Nem kérek szobrot, se éneket,

Csak egyet, emlékezzetek!

Weboldal készítés ingyen